“Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete.”

774 évvel ezelőtt ezen napon IV. Béla királyunk városi kiváltságlevelet adományozott Körmendnek. A városi keretek megszületésével, a települési kiváltságok és jogok birtoklása mellett pedig egyúttal valami sokkal nagyobb lehetőséget is kaptunk az élettől. Lehetőséget kaptunk arra, hogy közösségé váljunk, hogy nemzeti identitásunk mellett egy szűkebb, de legalább annyira fontos helyi identitást is kialakítsunk az évszázadok során.

Ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott történelemre, akkor láthatjuk, hogy a magyar történelem a dicső és felemelő pillanatok mellett sajnos nem szűkölködik a nemzeti tragédiákban sem. Feldúlta hazánkat a török, a tatár, megvívtunk két világháborút, több szabadságharcot, közel fél évszázadig nyögtük a kommunista elnyomást és volt, hogy a puszta létünk is veszélybe került. És mégis megannyi tragédia és szenvedés után ma is itt vagyunk egy nemzetként, egy közösségként, körmendiként. Nyolc évszázadnyi múlttal a hátunk mögött büszkék lehetünk mindarra, amit őseink elértek ebben a városban. Büszkék lehetünk a kultúránkra, a hagyományainkra, mindarra a természeti és épített örökségünkre, melyet megóvtak és megalkottak az utánuk következő generációk számára. Isten éltessen Körmend!