1976. márciusában egy új korszak vette kezdetét a körmendi kosárlabdázásban, ekkor játszottuk ugyanis le az első NB1-es mérkőzésünket. Az azóta eltelt 42 évben pedig egyedül nekünk sikerült az a bravúr, hogy mindvégig megőriztük az első osztályú tagságunkat. A négy évtized alatt rengeteg minden átalakult körülöttünk. Megváltozott a világ, megváltoztak az emberek, ezzel együtt pedig jelentősen átalakult a kosárlabda és úgy általában a sport világa is. Unalomig ismételt szólam lett, hogy mára minden a pénzről szól, ez pedig hatványozottan igaz lett a versenysportra, ahol korábban elképzelhetetlen összegek mozognak napról napra.

Való igaz, hogy ma már csak akkor lehetsz hosszú távon sikeres a sport területén, ha stabil gazdasági háttér áll mögötted. Ez azonban önmagában még kevés, ez csak egy fontos tényező a sok közül. A pénz mellett legalább annyira szükség van tradícióra, fanatizmusra és összetartó közösségekre. Úgy gondolom, hogy ez a hármas tényező az, ami kiemeli a körmendi kosárlabda sportot az egyszerű egyesületek sorából. Ez az, ami miatt egyedül mi vagyunk azok, akik 42 éve megszakítás nélkül a legjobbak között küzdhetünk meg szezonról szezonra. Ha voltak is gyengébben sikerült éveink, ha voltak is nehézségek, viták még mindig itt vagyunk és létezünk. Már ez önmagában nem kis teljesítmény. Az pedig, hogy évről-évre dobogó esélyes csapatot sikerül összehozni az maga a csoda.

Kemény munkával az évek során sikerült megoldani az üzemeltetés körüli nehézségeket. Sikerült olyan feltételeket teremteni, melyek korábban nem álltak a rendelkezésünkre, legyen szó akár az infrastruktúráról, akár a tárgyi eszközökről, akár a szakmai stábot segítő egyéb feltételekről. Hosszú idő után pedig ismét vannak olyan saját nevelésű, fiatal játékosaink, akikre a jövőben támaszkodhatunk, akik a körmendi kosárlabda megmaradását és sikerét jelenthetik az előttünk álló időszakban. Ehhez azonban még nagyon sokat kell dolgozniuk mind nekik, mind pedig a szakmai stábnak. Nagyon fontos, hogy mi, szurkolók a korábbiakhoz hasonlóan most is melléjük álljunk, és támogassuk őket a fejlődésük érdekében.

Kedves szurkolók! Szükség lesz rátok a lelátókon, szükség lesz mindhárom szurkolói csoportra, minden egyes emberre, minden decibelre! Ti vagytok a csapat lelkiismerete, ti testesítitek meg mindazt a fanatizmust és összetartást, amiért érdemes dolgozni, és amiért még mindig létezhet a körmendi kosárlabda. Nélkületek ma egészen biztosan nem születhetne meg ez a bejegyzés. Biztos vagyok benne, hogy a most induló szezonban is a csapat mellett lesztek, hogy hatodik emberként fogjátok űzni-hajtani a játékosokat. Köszönjük, hogy vagytok, és, hogy pénzt, időt, energiát nem sajnálva küzdetek a körmendi színekért, a városotokért! Biztos vagyok abban, hogy a klub vezetése igyekszik visszaadni valamit mindabból a támogatásból és szeretetből, amit ti nyújtatok a csapatnak. Legyetek idén is ti a leghangosabbak, a legkitartóbbak! Legyetek sportszerűek, hiszen az ország legjobb táborának lenni nem csak dicsőség, de felelősség is!

Kedves támogatók, szponzorok! Köszönjük, hogy körmendi és térségbeli vállalkozóként a szívügyeteknek tekintitek a körmendi kosárlabda sportot! Köszönjük, hogy hozzájárultok ahhoz, hogy a játékosok, a szakma stáb és a vezetők nyugodt körülmények között, a korábbinál jóval stabilabb gazdasági háttérrel a hátuk mögött készülhetnek hétről-hétre! Külön köszönet az Egis Gyógyszergyár Zrt-nek, akik sokadik éve elkötelezetten állnak a klub mögött! Akár csak a szurkolók nélkül, ugyanúgy nélkületek sem létezhetnénk!

Végezetül minden Körmend szurkolónak, támogatónak izgalmakban, nagy csatákban, és sikerekben gazdag szezont kívánok! Mutassuk meg idén is, hogy a Körmendet nem lehet leírni! Hogy legyőzhetnek ugyan egy-egy mérkőzésen, de mi több mint négy évtized után is itt vagyunk, és itt is leszünk még hosszú-hosszú ideig! Hajrá Körmend, mindörökké MTE!