„Karácsony éjjelén, vagy a Názáreti egyszerű csendjében hiszem, hogy a Boldogságos Szűzanya és Szent József megtapasztalta az emberi lét teljességét, békéjét, boldogságát. Nem voltak ott világunk fényűző elektromos, króm, plasztik csodái, de ott voltak ők egymásnak, Isten adta ajándéknak, áldásnak. Nem fogyasztottak, hanem ajándékká váltak. … Karácsony nagy üzenete: a boldogság benned van, és te ezt oda ajándékozhatod Isten nevében társadnak, gyermekednek, mindenkinek.” – mondta Böjte Csaba ferences atya.

Az emberiség történelmében először jelent meg és kapott fontos szerepet Názáretben az édesapa, édesanya és a gyermek közössége, a család. Akár hisszük, akár nem, a karácsony fontos üzenetet hordoz mindannyiunk számára: a család elsőbbsége megkérdőjelezhetetlen az életünkben. Mert senki sem állhat annyira közel a szívünkhöz, mint ők. Senkitől sem remélhetünk és várhatunk annyi önzetlen szeretetet, mint az édesanyánktól és az édesapánktól. És senkitől sem várhatunk annyi viszonzást, mint a gyermekeinktől. Sem a hétköznapi küzdelmeink, sem pedig a karácsonyunk nem képzelhető el a szeretteink nélkül, mindazok nélkül, akik a legközelebb állnak hozzánk.

Az elmúlt idő lencséjén át gyerekkorunk karácsonyaiban véljük megtalálni, megfogalmazni, hogy mi is az, amitől minden évben varázslatos hangulatba tudtunk kerülni. Illatok, színek, emlékképek. Az önfeledt várakozás, az őszinte bizalom, a családdal, a barátokkal, a körülöttünk élőkkel való összetartozás érzése. A karácsony a családban megtapasztalható kölcsönös bizalomnak, odaadásnak, egymásért élésnek az ünnepe.

A karácsony már itt kopogtat az ajtónkon. Lassan felgyulladnak a karácsonyfa fényei, fenyőillat tölti be szobát, és a csillagszóró is szertelenül szórja szikráit. Amire vágytunk, vártunk, végre a miénk lesz.

„A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen

S ne csak így decemberben.”- Juhász Gyula soraival kívánok áldott, békés és szeretetteljes karácsonyi ünnepeket!