Néhány évvel ezelőtt ezzel a kiírással köszöntötte a körmendi közönség a csapat játékosait. Nem is lehetne aktuálisabb a mai mérkőzés előtt. Ebben a mondatban minden benne van, amitől a Körmend azzá vált az elmúlt több mint öt évtized alatt amivé. Hit, remény, fanatizmus, és a soha meg nem alkuvás. Az első két elveszített mérkőzés után most ezekbe, mintegy utolsó szalmaszálba kell belekapaszkodnunk. Nem csak a játékosoknak kell ma hinniük önmagukban és egymásban, hanem nekünk is bennük. Hinni, hogy fel tudunk állni akkor is, amikor más már feladta volna. Ettől vagyunk egy csapat, ettől vagyunk egy nagy család. A magunk minden hibájával és gyengeségével.

Szálljunk még egyszer harcba a piros és fekete színekért mind a pályán, mind pedig a lelátón! Küzdjünk meg az ellenféllel megalkuvást nem ismerve, valódi férfiként.! Ha pedig el is bukunk, emelt fővel tegyük mindezt, tudva, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a sikerért. Ha így lesz, akkor bármi is lesz a mai mérkőzés eredménye, egyvalamit biztosan nyerünk: összetartozást, közösséget. Ezt az egyet pedig soha ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk, hiszen a körmendi kosárlabda csak úgy létezhet a jövőben is, ha egységesek maradunk. Ha vannak is nézetkülönbségek, ha nem is mindig mindenben értünk egyet a társainkkal, erre a 2 két órára ezt mindenkinek félre kell tennie. Ma este 6-tól 8-ig: „nem érdekel más csak az MTE”!