Körmend – Bebes István polgármester azt mondja, felnőtt a körmendi kosárcsapat újabb aranygenerációja.

Az utóbbi időben újra régi fényében tündököl a körmendi kosárlabda. A csapat az előző szezonban megnyerte a Magyar Kupát, bronzérmes lett a bajnokságban, a FIBA-kupában pedig egy győzelemre volt attól, hogy továbblépjen az első csoportkörből.

A piros-feketék játékoskerete a nyáron alaposan kicserélődött, a 2016-os év végén ráadásul távozott a vezetőedző, Teo Cizmic is, ám az Egis Körmend lendülete nem tört meg. A Magyar Kupa nyolcas döntője ugyan még hátra van, a bajnokságban viszont az Alba Fehérvár mögött jelenleg másodikak Ferencz Csabáék, az Europe Cup sorozatban pedig történelmi tettet végrehajtva nemcsak az első, hanem a második csoportkörből is továbbjutottak. Tegnap délután az is eldőlt, hogy a nyolcaddöntőben a francia Elan Chalon vár majd a vasiakra.

Bebes István polgármesterrel, a klub korábbi játékosával beszélgettünk a sikeres időszakról.

– Különleges világban kell most élnie a körmendi csapatnak, de ha mindent összevetünk, akkor az összkép mindenféleképpen pozitív – kezdte a BB1.hu-nak adott értékelését Bebes István. – Nem könnyű egy ilyen rendszerben úgy helytállnia a klubnak, hogy egyrészt meg is feleljen a legigényesebb szurkolóknak, másrészről pedig eredményes is legyen, tehát legyen hozadéka mindenki számára. Mindegyik magyar csapatnak nagyon komoly felelőssége volt, hogy igyekezzen a lehető legtöbbet kihozni magából, nem önmaga érdeke miatt, hanem hogy a magyar kosárlabda fel tudjon készülni a nyári Európa-bajnokságra. Ebből a szempontból szerintem most mindenki szépen odatette magát, kinek így sikerült, kinek úgy, nekünk most egy picit jobban. Mi azonban mindig mértéktartóak szeretnénk lenni, és soha nem szeretnénk elszállni. Sokat kell dolgoznia mindenkinek, csak úgy tudjuk ezeket az eredményeket elérni, ha mindenki összefog, hiszen nem vagyunk egy nagyváros. Nagyon sok támogatónk, szurkolónk, segítőnk van, ha mindenki egy irányba megy, akkor komolyabbak az esélyeink és a lehetőségeink. Szerintem ez a teljes magyar kosárlabdára is igaz, itt mindenkivel és mindennel össze kell fogni annak érdekében, hogy erősebbek legyünk, mint az ellenfelek, hiszen mi nem olyan alapokból dolgozunk, mint a riválisok, ha a költségvetéseket összehasonlítanánk bármelyik csapat esetében, akivel a Körmend, az Alba, vagy a Szolnok játszott, akkor láthatnánk, hogy bizonyos esetekben háromszoros, ötszörös, de akár tízszeres is lehet a különbség. Abban tudunk talán mi egy picit többet adni, ha teljes összefogást hirdetünk, összezárunk, és akkor meg tudjuk közelíteni, és némely esetben akár meg is tudjuk előzni őket egy-egy mérkőzésen, vagy hosszabb távon is.

Szeretném megköszönni mindenki segítségét. A támogatók, szponzorok nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy nyugodt körülmények között tudott dolgozni a csapat. Úgy hiszem, hogy a sajtó is megfelelő figyelmet fordított ránk, igyekezett bennünket menet közben segíteni, a nézőink is végig kiálltak a csapat mellett, és nagyon sokat támogattak bennünket a nemzetközi mérkőzések során is, soha nem volt egyetlen üres hely sem a csarnokban. Próbáltunk mi is új motivációkat kitalálni a drukkerek számára, hogy ne csak a meccseket élvezzék, hanem a körítést, a kísérőprogramokat is a holtidőkben. Ma már egy mérkőzés, az ott lévő miliő biztosítása egy kulcsfontosságú kérdés azért, hogy a szurkoló jól érezze magát. Fontos, hogy a feltételek minél jobbak legyenek, minél több dologgal próbáljuk meg lekötni a figyelmüket, örüljenek, hogy egy közösségbe jöhetnek. Folyamatosan járva a világot, a kollégák mindig gyűjtik a tapasztalatokat, hogy miben lehetne még fejlődni. Ez jó dolog, ez is egyfajta hozadéka a nemzetközi kupának. Vannak még terveink, reméljük, hogy ezeket sikerül is megvalósítani. A csarnokban a komfortérzetet is javítani kell, a nyáron a légkondicionálást meg kell oldanunk, hiszen ezt mind a parkett, mind pedig a környezet igényli. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki az elmúlt időszakban több klubbal is, szeretnénk egy kicsit fejleszteni az előszezonbeli felkészülésünket is, akár egy jó tornával, akár egy jó csapat vendéglátásával, vagy annak felkészítésének segítésével. A támogatóknak pedig nyilván most nehéz a dolguk, mert el kell viselniük, hogy a csapat vezetői – akár némely esetben jómagam is – igyekeznek őket arra biztatni, hogy minél többet próbáljanak segíteni, hiszen óriási költségekbe kerül a nemzetközi kupa, és a FIBA ennek csak töredékét fedezi. Sajnos most már a bérleteseknek is meg kell fizetniük a belépőket a nemzetközi meccsekre, mert hihetetlen költségeket vitt el az első két kör, és szeretnénk később is nyugodt körülmények között dolgozni.

– A Körmend már hosszú évek óta szerepel a nemzetközi kupában, néha csak nüanszonon múlt a csoportból való továbbjutás. Idén végre összejött a siker, sőt aztán sikerült is azt még megfejelni. A szezon előtt volt valamilyen elvárás, célkitűzés a csapattal szemben a FIBA-kupában?

– Évek óta azon dolgozunk – és a szövetség közbenjárásának is köszönhetően sikerült is mindig -, hogy el tudjunk indulni a nemzetközi kupában. Soha nem azzal a céllal tettük ezt, hogy csak letudjuk a csoportmérkőzéseket, de tudomásul kellett venni, hogy eddig az ellenfelek az adott pillanatban jobbak voltak, és talán valahogy a körülmények sem úgy alakultak. Például ott volt a tavalyi évünk, amikor a csapat még nem állt össze abba a formába, amibe aztán később igen. Akkor is értünk el részsikereket, de kellett volna még egy győzelem a továbbjutáshoz. Idén azt mondtuk, hogy szeretnénk egy szintet lépni, bár akkor még nem teljesen ismertük ennek a lehetőségeit. Amikor sikerült az első körből továbbmennünk, akkor szembesültünk vele, hogy itt már nagyon kevés csapatnak van esélye az előrelépésre, hiszen csak a hat első és a két legjobb csoportmásodik kvalifikálta magát az egyenes kieséses rendszerbe. Nagyon sokat dolgoztak a kollégák és a játékosok is azért, hogy mind szakmailag, mind pedig emberileg felkészüljenek a megmérettetésre. Én azt gondolom, hogy nem tűztünk ki óriási célokat, de azt, hogy érjünk el sikereket, azt igenis megfogalmaztuk a szakma számára. Most eljutottunk egy pontig, aztán hogy innen van-e még tovább, az mindig az adott pillanat függvénye. Ne legyünk telhetetlenek, járjunk a földön, és küzdjünk meg a nehézségekkel és a feladatokkal. Így van ez a francia Chalon esetében is, hiszen ismét Európa egyik élbajnokságából kapunk ellenfelet. Megbirkóztunk már ilyen típusú feladattal, a Gravelines ellen sem volt könnyű, de őt és a Nanterre-t is sikerült legyőznünk hazai környezetben, sőt az egymás elleni eredményeink is jobbak voltak mindkét esetben. Miért ne tudnánk akkor ezt megcsinálni most is?

– Ön hogy látja, az idei körmendi csapatnak mi a titka?

– Vannak nagyszerű egyéniségek, mindenki a saját területén egy külön unikum. Viszont azt is látni kell, hogy lassan érik össze ez a csapat. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok finomítás, nagyon sok szakmai munka szükséges még ahhoz, hogy jobb legyen ez a csapat. A játékosoknak is még inkább figyelniük kell egymásra, mert egyénileg tartom, hogy nem vagyunk rosszabbak jelen pillanatban senkinél, nem kell megijednünk egyetlen csapattól sem. Csapatszinten csak és kizárólag az fog dönteni, hogy kinek van nagyobb kohéziója az adott pillanatban. Ha ezt el tudjuk érni, akkor még sok szép siker várhat ránk. A tavalyi egy nagyon intelligens, értelmes és jó társaság volt, az idei fiúk is rendben vannak ilyen szempontból, csak ők teljesen más karakterek, más pozitívumaik vannak. Közben volt itt egy-két családi és emberi feladat is, amit meg kellett oldani, türelemmel is kellett lenni egymás iránt, de most én abban bízom, hogy ezeken túllépünk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok sérülés volt a bajnokság előtt, Horti kézközépcsonttörést szenvedett, Csorvásinak is volt gondja, az amerikaiaknak is voltak kisebb-nagyobb problémáik, akadt, akinek mennie is kellett, mert olyan jellegű sérülése volt. Ezek miatt aztán nehezen állt össze a bajnokságra a csapat. A játékosok fiatalok, de szerintem fejlődőképesek, egy kicsit azért is örülök a francia ellenfélnek a FIBA-kupában, mert atletikus csapat, jó játékosokkal, és ez nekünk talán jobban fekszik.

– A Körmend az utóbbi időben azt az utat választotta, hogy külföldi, Magyarországon még nem bizonyított edzőket nevezett ki a csapat élére. TeoCizmic az eredményei alapján bevált, Gaspar Potocnik munkáját majd a szezon végén tudjuk értékelni, de egyelőre úgy tűnik, hogy zökkenőmentes volt az átmenet.

– Erre talán annyit tudnék röviden mondani, hogy maximalisták vagyunk, nem mondunk le arról a célunkról, hogy a klub hagyományainak megfelelően szerepeljünk. Ehhez szakmailag igényes emberekre van szükségünk, ezt próbáljuk egyrészt a játékoskeret minőségén és az edzők terén is megvalósítani. Mi nem azt mondjuk, hogy a magyar bajnokságban nincsenek elhivatott edzők, igenis van Magyarországon egy tehetséges, fiatal edzőgeneráció, én abban bízom, hogy ők idővel olyan szintet tudnak majd elérni, hogy a későbbiek során akár ismét magyar edzője lesz a Körmendnek. Volt már erre példa, habár ott inkább a helyiekhez ragaszkodunk, hiszen őket szeretjük leginkább. Most ilyen időket élünk, lehet, hogy a jövőben majd más utat fogunk választani. Mi inkább azt próbáljuk megvizsgálni, hogy ki az, aki habitusában, mentalitásában a leginkább illik Körmendhez. Teo Cizmicnek és az akkori stábnak is csak köszönettel tartozunk, azért a munkáért, amit elvégzett, a mostani stáb pedig folytatta tovább azt, amit az elődje megpróbált megvalósítani. Úgy gondolom, ebből a szempontból a kiválasztásunk, a scoutingunk jól sikerült, hiszen mind emberi, mind szakmai szempontból Cizmic egy nagyszerű opció volt, akárcsak a jelenlegi szakmai stáb. Azért mondom, hogy stáb, mert Potocniknál már egy fővel bővítettük a szakmát, hiszen próbáltunk egy kicsit a nemzetközi trendhez igazodni, ahol láthatjuk, hogy a többi európai klubnál már nem csak egy másodedző van, hanem legalább kettő, vagy három. Kell az összhang és a jó előkészítő munka, mert a vezetőedző személye fontos dolog, de a háttérből a másodedzők legalább olyan hatékonyan dolgoznak, hogy minél jobban fel tudjon készülni a csapat, nemcsak fizikálisan, hanem szellemileg is a mérkőzésekre.

Ugyanilyen fontos láncszem a játékoskeret. Nagyon sokat próbálunk azon dolgozni, hogy a fiatal generációt alkalmassá tegyük a feladatokra. Nagyszerű munkát végez az utánpótlás háttérklub, az előző szezonban is számos korosztályban ott voltunk az ország legjobb csapatai között. Most felnőtt egy generáció, amely kicsit talán hasonlít a Körmendnek egy korábbi generációjához, amikor Németh Isti, Trummer Rudi, Fodor Geri lehetőséget kapott. A sors különleges fintora, hogy akkor is mindig harcolni kellett az edzőkkel a fiatalokért, és ez most is így van, harcolni kell, hogy igenis használjuk a helyi erősségeket. Bízom benne, hogy a jelenlegi generáció tagjai is szép pályát fognak befutni, hiszen Németh Ákos, Oroszi Bence, Doktor Péter és Márton Ádám is nagyon sokat dolgoznak azért, hogy jó játékosok legyenek. Reméljük, hogy Ferencz Csabinak lesz követője Körmenden, aki ugyanilyen hosszú pályát fog befutni, mint ő. „Fepu” már sokadik virágzását éli, neki is voltak hullámvölgyei, most épp a csúcs felé közeledik, szerintem ebben a szezonban még sok szép dolgot fogunk tőle látni. A fiatalok csak példát vehetnek róla.

– Evezzünk át a magyar vizekre. Az előző szezonban elég magasra tette a lécet a Körmend azzal, hogy megnyerte a Magyar Kupát és bronzérmes lett a bajnokságban…

– Nem szabad túlzottan nagy terheket rakni a játékosokra és a szakmai stábra sem. Ha türelmesek vagyunk, szerintem több eredményt tudunk elérni. Nyilván a szurkoló mindig a legtöbbet szeretné kihozni a dologból, ez abszolút természetes. Az is természetes, hogy a támogatóink, a szponzoraink is szeretnék azt látni, hogy a Körmend egy sikeres csapat. Ebből a szempontból van felelősségünk, de ezt nem szabad túlfeszíteni, hiszen jelen pillanatban három feladatunk van, és okosan kell gazdálkodni az erőnkkel. Én abban bízom, hogy egyrészt a sérülések elkerülnek most már bennünket, másrészről a csapathoz közel álló szervezés sikeres lesz, tehát a lehető legjobb feltételeket tudja a klub és a vezetés biztosítani az utazások, a mérkőzések és az egyéb programok megszervezésére. Szinte órára, percre össze kell hangolni azokat a feladatokat, amik vannak, hiszen a közeljövőben, ha minden a tervek szerint alakul, akkor óriási meccsszámok jönnek, itt bizony oda kell figyelni sok mindenre. Szeretnénk minél szebb eredményeket elérni, de akkor sem kell a kardunkba dőlni, ha valahol majd nem fog sikerülni, akkor is össze kell fogni, és a következő feladatra kell koncentrálni. Most a következő feladat a magyar bajnokság két idegenbeli mérkőzése lesz, bízunk benne, hogy a csapat megfelelően tud helytállni. Hosszú még az út, mind a Magyar Kupában, mind a magyar bajnokságban, illetve reméljük, hogy még a FIBA-kupában is.

– Az elmúlt néhány évet figyelembe véve ön milyen szintre helyezi a magyar bajnokságot?

– Vannak, akik azt mondják, hogy a külföldiekre talán nem is lenne akkora szükség, mások szerint viszont igenis kellenek, különben nem tudjuk megmutatni, hogy tulajdonképpen mire is vagyunk képesek nemzetközi szinten. Ma már egy európai kupamérkőzésen az ellenfélnél minimum öt külföldi játszik, de nem ritka az sem, ahol hat-nyolc. Elég nehéz így összevetni az erőnket, ha ekkora hatalmas nagy konkurencia áll velünk szemben. Jelen pillanatban sajnos kevés olyan magyar élvonalbeli játékos van, aki megállja a helyét nemzetközi szinten is, ezért nyilvánvalóan szükség van a légiósokra. Én azt gondolom, hogy ez a rendszer és ez a helyzet bevált. Jobb, izgalmasabb és látványosabb lett a magyar bajnokság, ahol az is előfordulhat, hogy a nem éppen elől álló csapatok megverik a top favoritokat, nem kis meglepetést okozva ezzel. Ez is azt jelenti, hogy kiegyensúlyozottabbá, erősebbé vált a bajnokság, és ez jó mindenkinek. A támogatók is örülnek ennek, a nézők is remélhetőleg minél nagyobb számban visszatérnek. Ugyanakkor nyilván meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, hiszen például ha Körmenden bármelyik fiatal kosarat dob, akkor óriási üdvrivalgás tör ki, és mindenki akkor a legboldogabb. Egy egészséges összhangot tehát meg kell találni a légiósok és a saját nevelésű játékosok között. A nemzetközi kupában való helytállás miatt sem mindegy, hogy milyen csapatot sikerül összeállítanunk. Szerintem a szövetség a lehető legoptimálisabb lehetőséget és utat ragadta meg, haladunk előre, igyekeznek a lehető legjobb feltételeket biztosítani a klubok számára. Bízom benne, hogy a többi csapatnak is ez a véleménye, de szerintem nagyon sokat fejlődött a szövetségi munka is, és ennek az eredményei most már kezdenek mutatkozni, akár nemzetközi klubsikerekben, akár a válogatott esetében.

– Ha már szóba került a válogatott: a nemzeti csapat – a körmendi Ferencz Csabával a soraiban – hosszú idő után ismét kijutott az Európa-bajnokságra.

– Nekünk külön öröm, hogy olyan játékosok is szerepet kaptak a válogatott keretben, akik akár jelenleg, akár korábban Körmenden is játszottak, így aztán mi is tudtunk egy pici szeletet hozzátenni ehhez a sikerhez. Évek óta ott voltunk a közelében ennek a bravúrnak, most végre elértük a célunkat, kijutottunk az Eb-re. Én emlékszem olyan tornára, amire a finnek bejutottak, és mindenki leírta őket, majd utána ennek ellenére bejutottak a legjobb nyolcba. Ezt kell nekünk példaként magunk előtt vinni. Nehéz a csoport, de a mi FIBA-kupa sorsolásunk sem volt sokkal különb, ott is volt francia, izraeli és fehérorosz kirakatcsapat, akivel meg kellett küzdenünk a továbbjutásért. Miért ne sikerülhetne ez a válogatottnak is? Én bízom a csapatban és a játékosokban is, itt is előjön az, hogy mennyire fontos a kohézió, amit évek óta próbálunk mi is előtérbe helyezni, hol több, hol kevesebb sikerrel. Ez fog dönteni: az akarat és az emberi tényezők összetartozása. Üdvözlöm a hírt, hogy a válogatott igazol valakit egy meghatározó pozícióba, ezzel teljes mértékben egyet is értek, ugyanakkor fontos az is, hogy ő ne egy öncélú játékos legyen, akit már láttunk néhányat a magyar bajnokságban. Nálunk is ott volt például El-Amin, aki egy csodálatos játékos volt, emberileg viszont nagyon nehéz volt vele együtt dolgozni, vagy aki még kevesebb sikert ért el, az Ryan Richards, aki egy hihetetlenül jó játékos, fantasztikus adottságokkal, ám kezelhetetlen emberként csak a tehetségét fecsérli el, holott belőle akár NBA-játékos is lehetne. Ilyen emberekre a válogatottnál nyilván nincs szükség, olyan kell, aki el tud fogadni bennünket, aki a magyar színekért tud küzdeni. Nagyon bízom benne, hogy el fogjuk tudni érni azt a lehetőséget, hogy továbbjussunk a csoportból.